Sütik használata a Sütnijó.hu oldalon

A jelen weboldal sütiket (cookie-kat) helyez el az eszközeiden, hogy biztosítsa az oldal jobb működését, illetve, hogy segítsen nekünk és partnereinknek átlátni, hogyan használod az oldalunkat. Amennyiben folytatod az oldal használatát (kattintasz, navigálsz, görgetsz az oldalon) illetve ha eltávolítod ezt a sütikre vonatkozó figyelmeztetést, az a sütik alkalmazásához és használatához való hozzájárulásnak minősül. A sütikkel és eltávolításukkal kapcsolatos további információkért kérjük tekintsd meg adatvédelmi elveinket.

Csodálatos cseresznye

Ha igyekszünk, még épp elcsíphetjük a cseresznye szezon végét! Az isteni gyümölcsöt nem csak vidám fülbevalóként a fülünkre akaszthatjuk, de sütikbe is kiváló alapanyagként funkcionál.

Több titok is kapcsolódik ehhez a mosolygósan piros és zamatos gyümölcshöz, mely Anatóliából származik.

Az egyik ilyen történet szerint a cseresznyét Lucullus római tábornok terjesztette el a világon. Amikor megérkezett az észak-anatóliai Giresun városába, akkor fedezte fel ezt a gyümölcsöt, mely a kedvence lett. A település akkori neve Kerasus volt, a gyümölcs nevét is innen kaphatta: a cerasus vagy kerasus a cseresznye szó szótöve, és a legtöbb nyelvben megtalálható. 

De a tények tükrében mindez inkább csak egy kedves mítosznak tekintendő, hiszen a cseresznye már korábban is megtalálható volt Európában.

Most már az Ibériai-félszigettől Skandináviáig sok helyen vadon is terem: széles körű elterjesztésében a madarak és a légionáriusok is részt vettek.

Hazánkban a cseresznyét elsősorban szőlőföldekre telepítették, ami olyan jól sikerült, hogy  a XVI. századra már exportálni is tudtunk belőle.

A Magyarországról származó cseresznye már ebben az időszakban is kedvelt volt Ausztriában; irodalmi adatok egy dió nagyságú cseresznyefajtáról tudósítanak.

Egy másik magyarázat szerint latin nevét (Prunus avium, azaz „madárcseresznye") onnan kapta, hogy a madarak kedvelt csemegéje. Ami igaz is, jó cseresznyének tartják azt, amit megvájt a madár, hiszen az biztosan kellően zamatos.

További érdekesség, hogy a cseresznye ősi fajtájának bizony nem a gyümölcse volt híres, hanem az apró, mandulaszerű magja.  Törökországban, a Balkánon és a Közel-Keleten fűszerként használták.

A cseresznyére is igaz, amit korábbi cikkünkben több szezonális gyümölcsről is írtunk: igen könnyen megromlik, ezért érdemes mielőbb feldolgozni.

Neked is van egy szuper recepted a témában?
Töltsd fel oldalunkra!