Sütik használata a Sütnijó.hu oldalon

A jelen weboldal sütiket (cookie-kat) helyez el az eszközeiden, hogy biztosítsa az oldal jobb működését, illetve, hogy segítsen nekünk és partnereinknek átlátni, hogyan használod az oldalunkat. Amennyiben folytatod az oldal használatát (kattintasz, navigálsz, görgetsz az oldalon) illetve ha eltávolítod ezt a sütikre vonatkozó figyelmeztetést, az a sütik alkalmazásához és használatához való hozzájárulásnak minősül. A sütikkel és eltávolításukkal kapcsolatos további információkért kérjük tekintsd meg adatvédelmi elveinket.

Négy érdekesség a csokoládéról

Miután január végén nem bővelkedünk szezonális gyümölcsökben és némi lélekvidítás sem árt ilyenkor, aktuális összeállításunkban a csokoládéról gyűjtöttünk pár érdekességet, természetesen néhány isteni, csupacsoki recept kíséretében.

Kevés dolog van, ami január végén feldobja az embert, a sötétség korán érkezik és reggel sokáig is marad velünk, az ég legtöbbször szürke. Szerencsésebb napokon a hó esik, de a kevésbé szerencséseken inkább az ónos eső.
Januárban mindig jól jöhet valami “hangulatjavító intézkedés”, ilyenkor érdemes egy megunhatatlan, mindig izgalmas, örök, titokzatos alapanyaghoz nyúlni: a csokoládéhoz.

Gombóc Artúr "csokoládé monológját" talán mindenki ismeri, ebből kiderül, hogy nincs olyan csokoládé, amit ő ne szeretne. Ha megkérdezték tőle, milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta:

“A kerek csokoládét, szögletes, hosszú, rövid, gömbölyű, lapos, tömör, lyukas, csomagolt, meztelen, egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes, a keserű, a csöves, a mogyorós, a tejcsokoládét, a likőrös, a tavalyi, az idei,  és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon!” Mélységesen egyet tudunk érteni Gombóc Artúrral, és amellett, hogy a világon felsorolhatatlanul sokféle csokoládét készítenek, ugyanennyire színes és sokszínű a csokoládéval kapcsolatos érdekességek tárháza is.

A csokoládé  a maják idejében szinte értékesebb volt, mint az arany. Mivel csak korlátozott mennyiséget tudtak termelni belőle, ugyanúgy értékálló maradt, mint a nemesfém.

Gombóc Artúr is boldog lehetne, ha annyi csokoládéja lenne, ahány Toblerone rudat évente eladnak a világban. Ugyanis ha az egy évben eladott, jellegzetesen háromszög alakú rudakat egymás mögé tennék, 62 000 kilométer hosszúságú utat lehetne összerakni belőlük, ami másfélszer olyan hosszú, mint a Föld kerülete.

A csokoládénak akkora kultusza volt, hogy külön istenség is tartozott hozzá, igaz, általában duplázott munkakörrel. A majáknál El Chuah volt a kakaó, és egyben a kereskedelem istene is. Az aztékoknál a csokoládé istenét, Xochiquetzalnak nevezték és a termékenység istene is volt egyben.

A csokis keksz sokak kedvence és az első ismert receptet - mint a gasztronómiában oly sokszor, most is a véletlen szülte. 1930-ban egy háziasszony, Ruth Wakefield kifogyott a sütéshez használt csokoládéból, így egy másik fajta, táblás csokiból tört a tésztába. Elvárásaival ellentétben a csoki nem olvadt el a sütés folyamán, hanem nagyobbacska csokidarabok maradtak a kész kekszben. A kísérlet eredménye mindenkinek nagyon ízlett, így született meg a ma is közkedvelt csokis keksz.

Neked is van egy szuper recepted a témában? Töltsd fel oldalunkra