A palacsintához valókat összekeverjük, és egy órát állni hagyjuk. Ha akarunk, akár bogyós gyümölcsöket is rakhatunk bele, vagy bármit, amit csak szeretnénk.

Amíg a tészta áll a karamellhez valókat előkészítjük, és feltesszük karamellizálódni a cukrot. Akár kevergethetjük is közben, de akkor várjunk, amíg az összes kis csomó elolvad a már folyós karamellben. Ha már szép borostyán árnyalata van a cukornak, akkor jöhet bele a habtejszín, lassan óvatosan, mert ilyenkor igazán pezseg minden! Ha felolvadt minden odaszáradt, összeragadt karamell, akkor a szószhoz jöhet a vaníliás cukor, a margarin és a só is. Lassú tűzön addig főzzük, míg elválik az edény falától. De vigyázat! Könnyű túlfőzni, amitől már grillázs állaga lesz, ha megköt. Ha így jártunk, mindig melegítsük fel palacsintázáshoz!
Felverjük a habtejszín maradékát is, és jöhet a sütés.
Közepes lángon egy szokványos palacsintasütőbe egy kevés olajon megsütjük a palacsintákat. Figyeljünk oda, mert nincs olaj a tésztában és szeret mindent magába szippantani, de ha meg nincs alatta semmi, akkor füstöl és ég. Csak akkor fordítsuk meg őket, amikor már láthatóan elváltak az edénytől, akkor megfordíthatjuk. Előfordulhat, hogy kevés ideig sütjük, akkor folyni fog és fordításkor paca formát ölt.
Ne aggódjunk, ha elsőre nem sikerül, vagy ha kevésnek tűnik, mert egy merítőkanállal elég egy adagnak. Szépen felpuffad a sütőportól, ha pedig gyümölcsös, az is eltűnik benne.

Kb. 20-25 darabot sütöttem ebből az adagból, (vagy többet) fele-fele arányban is egész jó a gyümölcsös-sima arány.

Hidegen tartva egy-két napig jó, de tipikus palacsintához híven frissen jó.

Bár finom és könnyű, vegyük figyelembe, hogy reggelinek van szánva: nem tudunk belőle sokat enni.