A tojásokat 1 órával korábban vegyük ki a hűtőből, és csináljunk jó meleget a konyhában (ad absurdum egy hősugárzóval). A hideg, huzat, szellőztetés a kelt tészta ellensége!

Az élesztőt a meleg, cukros tejben futtassuk fel. A réteslisztet keverjük el a sóval, dobjuk rá a tojássárgákat, és morzsoljuk össze. Öntsük bele az élesztős tejet, majd apránként adjunk még hozzá annyi meleg tejet (~1,5 dl), hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. Végül csurgassuk rá az étolajat, és gyúrjunk sima, puha cipót a tésztából. Meleg helyen, letakarva kelesszük duplájára a tésztát. (Jól láthatóan meg kell dagadnia).
Közben készítsük el a kenceficét: a puha vajat/margarint keverjük habosra a porcukorral.
A megkelt cipót átgyúrogatjuk (hogy kijöjjön belőle a levegő), és lisztezett deszkán félujjnyi vastag téglalappá sodorjuk (nem baj, ha kissé ovális). A vajas-cukros krémet egyenletesen rákenjük úgy, hogy a szélén 1 cm-nyi sávot szabadon hagyunk. A megkent tésztát bejgliszerűen feltekerjük, és éles késsel 2 centi széles szeleteket vágunk belőle. Az így kapott tekercseket egymástól 3-4 cm-re sütőpapíros gáztepsibe fektetjük, és középső rácson, HIDEG SÜTŐBE TÉVE megkezdjük a sütést, 210 fokra állítva a kapcsolót.
Közben elkészítjük az öntetet: 1,5 dl forró tejben oldódásig keverjük a kristály- és vaníliacukrot. Ezt a cukros tejet a félig megsült tekercsekre (a sütőbe tevéstől számítva kb. 15 perc) öntjük – jusson mindenikre. A nyakon öntött csigákat újabb kb. negyed óra alatt készre sütjük. Vigyázzunk, hogy ne égjenek meg – a talpuk sem.

10-12 tekercs

pocakban :)

Alig édes, finom, fánkszerű sütemény. Akinek így spártai, tálaláskor szórja meg vaníliás porcukorral (mi is így teszünk).